FaházBakony Hotel          Idén június 30. - július 5. között volt a tábor Bakonybélben, a Hotel Bakony faházaiban.Egy házban 2 "apartman" volt, vagyis egy két és egy három ágyas szobához tartozott WC, zuhanyzó. A házak elég rozogák voltak, és mindig tökéletesen alkalmazkodtak a kinti hõmérséklethez (értsd: hidegben hideg, melegben meleg volt), de nem volt bogaras, pókos, tiszta volt, elfértünk, volt szekrény is, az ágynemû kényelmes volt (ugye, Pisti?) és nem a már megszokott nylonhuzat, hanem vasalt, fehér vászon.

          9 órakor találkoztunk Diósdon, ahonnan egy 19 személyes kisbusszal (+ utánfutó a csomagoknak) mentünk.
Útközben megálltunk az õsküi körtemlomnál. Sõt a kulcsot is sikerült megszerezni, és bementünk. (Bent sem díszesebb, mint kívül. Több idõt töltöttünk a rács újra felrakásával és a kilincs ki-berakosgatásával, mint bent a templomban.)

          A következõ megállónk Zirc volt. Megígértük a sofõrnek, hogy negyed órán belül végzünk, és tényleg így történt, elég rövid villámlátogatásra sikerült. A parkban megnéztünk egy nagyon szép, érdekes, fura fát (l. képek között), majd bementünk a Ciszterci Rend Apátságának templomába. Éppen esküvõre készültek, de nagyon kegyesen megengedték, hogy bemenjünk körülnézni. Kaptunk is egy idegenvezetõt, aki gyorsan elmondta a lényeges tudnivalókat: sötét - világos - sötét - világos … Kb. ennyit jegyeztünk meg. Kifelé jövet viszont találkoztunk Lászlóffy Andrissal. Bár felajánlottam, hogy jöjjön õ is a táborba, de a testvérei nem éltek a lehetõséggel. Aggódtak, hogy ki fõz akkor otthon a többieknek. (Szülõk is elutaztak.)

          Ezután már nem álltunk meg Bakonybélig, ahol elfoglaltuk azt a bizonyos fent ecsetelt szállásunkat. Szokás szerint elkészítettük a gyertyáinkat, amit a tábor ideje alatt imák alatt égettünk. Este frissen szerzett élményeinkbõl vetélkedõ volt. 4 csapat 4 témában 4 kérdést kapott, és csaknem mindenki maximális pontot szerzett. A vacsoránk hatalmas adag rakott káposzta volt és utána egy óriási alma (l. képek között Julcsi kezében).
Az esti imát Balázs, Csabi és Laci tartotta, akik megénekeltettek minket. Értékeltük az õrangyalozást is, ezen a napon egy kis feladattal volt megtoldva, akit húztunk, arról meg kellett tudni néhány fontos dolgot.

          Vasárnap reggel fáradtan ébredtünk, részben az elsõ éjszaka izgalma, részben a szomszédok hangoskodása miatt és a fõtt kolbász sem vidított fel minket.

          Délelõtt lementünk a bencésekhez misére, ami igazán ünnepélyessé tette a tábort és a vasárnapot. A csaknem másfél órás istentisztelet látványosabb és gazdagabb liturgiájú volt az itthoninál. Pl. ünnepélyes be- és kivonulás Szentírással, szentelt vízzel hintés, tömjénezés, a ministránsok is félkörben, felemelt karral imádkozták a Miatyánkat, két szín alatt áldozás, énekes Hiszekegy stb. Utána felsétáltunk ebédelni (csontleves, sült csirkecomb petrezselymes burgonyával), majd visszamentünk, hogy bemutassák nekünk a templomot és a szerzetesek életét.

          Miután felcsigáztak minket, hogy nem találják Szt. Gellért barlangját, mi is felfedezõ útra indultunk… de mi sem találtuk meg. Azért megnéztük a Borostyán-kutat, kálváriát, majd egy kicsit üldögéltünk a tó körül, ami tényleg nagyon romantikus hely.


          Délután megtanított minket Kokó dzsumbázni. Ez a kártyázásból indult, de jelenti a lejtõn legurulástól kezdve szinte mindent. Ahogy Csabi mondta, ez ige (dzsumbázik), fõnév (dzsumba) és melléknév (dzsumbás), és mindent ki lehet fejezni vele.

          Este rántott szeletet ettünk rizzsel és vegyes befõttet. Az imát Eszter, Villõ és Zsuzsi nem tartotta meg.

          Hétfõn hosszú túrára indultunk, de nem néztünk meg mindent, amit terveztünk, mert a számháború izgalmasabbnak tûnt. Reggeli (májkrém, zsemle, tea, fél paradicsom és fél paprika nélkül) után indultunk. Nagyjából a Z+ jelzésen jutottunk el a számháború helyhez. Útközben megcsodáltuk a helyet, ahol Eszterházy és Széchenyi Zsigmond 16 vaddisznót és 1 rókát ejtett el 1940-ben. Láttunk boroszlánt is. A számháború után a közeli Odvaskõ Hotel éttermében ettünk, ahol régen csárda állt, és a környék betyárjai látogatták. Elõre rendeltünk gyümölcslevest és barackos husit vagy tócsiban baconos, gombás husit.
          Hûtött csapvízzel fölszerelkezve indultunk el az Odvaskõ-barlanghoz. Elõször kicsit nehezen találtuk meg a turistajelzést, de aztán elszakadva a térkép jelzéseitõl, csak odataláltunk. Az ösvény nem volt hosszú, de a barlanghoz egy meredek hegyoldal vezet fel, amint a lépcsõ sem segít. (Láttuk, hogy más turistát alaposan kikészített az út.) Nagy nehezen felértünk, még a lányok is, akik elõször bátortalanok voltak, csak rászánták magukat, és utánunk jöttek. Megérte.
          A barlang nem túl nagy (esõ elõli menedéknek megteheti), de a nagy kánikulában kellemesen hûvös volt. Kár, hogy a környezete szemetes és … piszkos. Miután baleset nélkül megúsztuk a sziklán ugrálást, visszaereszkedtünk, és úgy döntöttünk, ennyi elég volt a túrából (elmaradt a bakonyújvári rom, Tönkölös-hegy, Likas-kõ), visszamentünk számháborúzni. Megnéztük, mikor megy vissza busz a táborhoz, azonban egyesek úgy belemelegedtek a játékba, hogy nem lehetett kicsalni õket az erdõbõl, így csak néztük, ahogy elment a buszunk. Mivel a következõ 2 óra múlva jött, így a rövid úton elindultunk vissza. Ez azonban a fõúton vezetett, így kerestünk mellette egy ösvényt. Ez kicsit kalandosabb út volt (a Gerence-patakon többször átkeltünk hol hídon, hol kövön, hol csak úgy).
          Este pörkölt volt nokedlivel és dobostorta. Az imát Detti, Zsófi, Dávid tartotta. A Szentírásból kerestek ki mindenkire ráillõ részeket. Pl.:

A piromániás Petinek és Pistinek:
          Parázshoz szén és tûzhöz fa kell, a viszály szításához pedig izgága ember.
A sosem evõ Zsuzsikának:
          Rajta tehát! Edd jóízûen kenyeredet, és idd jó kedvvel borodat, mert tetteid elnyerték Isten tetszését!
A három barátnõnek (Villõ, Eszter, Zsuzsi):
          Van barát, aki kellemes a társalgásban, és van olyan, aki szeret, és testvérnél is ragaszkodóbb.
A hangosan orrot fújó Csabinak:
          Aki erõsen fújja orrát, vért nyom ki belõle. Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.
A templomba nem járó Dávidnak:
          Boldog az ember, aki mindig istenfélõ, aki azonban szívét megkeményíti, bajba jut.
A hajnalban takarójáért kiabáló Virágnak:
          Aki társát már kora reggel nagy hangon áldja, hasonlít az átkozóhoz.
A csendes Dettinek:
          A szerénység jutalma az Úr félelme, gazdagság, hírnév és élet.
A csendes Lacinak és Balázsnak, akik Csabi szobatársai voltak:
          Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára, mint a balgák vezérének kiabálására.
A kacarászó Borinak:
          Adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök idõkre
A jó étvággyal evõ Orsinak:
          Az igaz ehet, amíg jól nem lakik, a gonoszok gyomra azonban üres marad.

          A következõ napon pihenõnapot tartottunk, ki sem mozdultunk a tábor területérõl. Reggelire rántotta volt. Majd csoportokban dolgoztuk fel 1-1 szent életét. Balázs, Csabi és Dávid Gellértrõl dalt énekelt, a többiek jelenetben adták elõ az õ szentjük legendáját. Laci, Peti, Pisti Szent Imrének szinte egész életét feldolgozta, Bori, Orsi, Virág, Zsófi Szent Erzsébet csodáját adta elõ, amikor köntösében rózsává változik az adomány, Detti, Eszter, Villõ, Zsuzsi, bemutatta, milyen csodát tett Szent Margit, csakhogy a szentek életét hallgathassa. A nap során a készülõdések között kézmûveskedtünk. Egy kék vászonsapkát lehetett különbözõ technikákkal (festés, szalvéta, gyöngyök stb.) díszíteni, majd délután dobozt készítettünk gyufásdobozokból
választható technikák (festés, szalvéta, fémdomborítás, mozaik) alkalmazásával. Ez eredetileg a Szent László érmeink
tárolására szolgált volna, így azonban gitárosaink pengetõtartót készítettek, a többiek meg majd valami másra használják.
          Az ebédrõl ezen a napon mi gondoskodtunk. Az étterembõl kaptunk hozzávalókat (bográcstól, élelmiszereken át a
tûzifáig), és abból mi fõztünk paprikás krumplit. Kicsit gondot okozott, hogy a kések hullámos élûek, bocsánat életlenûek
voltak, így elég nehéz volt azzal pucolni, és darabolni, de aki nem bírta tovább, azt volt, aki leváltsa. Péter és Pisti is
kiélte tüzelési mániáját, sõt még csatlakoztak is hozzájuk. A végén nagyon finomra sikerült az ebéd, többen csodálkoztak
is rajta, nem is értem, miért.
          Aki még nasira is vágyott, lement a faluba vásárolni (a lustábbak Dávidtól rendeltek). Este bolognai spagetti volt és
almás pite. Elõadtuk a szentes jeleneteket. Az esti imában Laci, Peti és Pisti röviden hálát adtak a mai napért.

          Szerdán lett volna a másik hosszú túránk (Pörgöl-barlang, Kõris- hegy, Százhalom), de az esõ közbeszólt. (A dzsumbázást is ki kellett hagyni.) A lányok szinte egész nap paplanba gubózva ültek, feküdtek az ágyban, úgy fáztak. (Akik mozogtak, azok elvoltak halásznadrágban, pólóban is.) Így aztán reggeli (zala felvágott, zsemle és végre fél paprika, fél paradicsom) után pólót festettünk (illetve volt, aki rákapott a szalvétatechnikára, esetleg bögölytechnikára). Márti néni mindenkit kis halacskaként festett pólójára, valami rá jellemzõ kiegészítéssel (hosszú hajú, gitározó, pelenkás, tüzet rakó, kártyázó, kézmûveskedõ, álmodozó, evõ és nem evõ, dzsumbázó, fényképezõ, náthás, bibis, éneklõ, lepkét kergetõ, mosolygó halacska). És vetélkedõztünk! Délelõtt összekevertük a csapatokat, és a vegyes csoportok kaptak mind a 4 szent életébõl kérdéseket. A feladatot nehezítette, hogy 2 csapatba nem jutott fiú, így köztük nem volt olyan, aki korábban Szent Gellért, illetve Szent Imre életét tanulmányozta. Az eredményen ez nem látszott, õk is is nagyon ügyesen kikövetkeztették a helyes választ. Volt egy ügyességi verseny is. Kár, hogy errõl nem készültek képek, mert nagyon vidámra sikeredett. Az elsõ feladat (ezt még láthatod) az volt, hogy filccel a szájban kellett minél több halacskát rajzolni egy papírra. Gyufából ki kellett rakni a Bakonybél szót, minél több gyufát kellett összeszedni, a másik csoport tagjának bokájára kötött lufit kellett kidurrantani.
          Ezen a napon ebédre palóclevest és lekváros palacsintát, vacsorára rántott halat ettünk rizzsel és utána piskótatekercset. Az esti ima elõtt hagyományosan körbeadtunk egy lapot, amin mindenki leírhatta a többiekrõl a véleményét úgy, hogy egy-egy mondatot kellett befejeznie (pl. Te néha…, Te éneklés közben…, Te a vetélkedõkön…, Jó lenne, ha többször… Jó, hogy itt voltál, mert… stb.). A végén mindenki annyit olvasott fel, amennyit szeretett volna. Kiderült, hogy Pisti úgy csoportosított minket, hogy van, aki ismeri, és van, aki még nem ismeri a géppityuk világát, illetve, hogy táborvezetõnknek már csak az utolsó napjai vannak hátra. (A helyesírásról ne is beszéljünk!) Az imát Bori, Orsi és Virág tartotta. Elmondatták velünk, mi tetszett a mai napon, és hálaimával zárták le.

          Az utolsó napon reggeli (virsli) után természetesen pakoltunk. Volt egy vetélkedõ 5 témában az egész hét eseményeibõl, tanultjaiból, túrától a miséig, amely végérvényesen eldöntötte a helyezéseket, eszerint:

          1. Balogh Dávid
          2. Balogh Eszter, Bereznai Zsófi, Dénes Detti, Jakab Villõ és Sütöri Balázs
          3. Balogh Csabi

          A többieket nem írom, de már az ötös holtversenybõl is látszik, hogy nagyon szoros verseny volt, a 3. helyezett után mindössze 1 pontonként csökkent az elért halacskák száma. Az eredményhirdetés (oklevél, halacskás képkeretben egy közös kép kirándulás közben, jelvény) után hagyományosan mindenki elmondta, hogy mi tetszett és mi nem a táborban. Többnyire a számháború és a kézmûveskedés volt a favorit. Néhányan kevesellték a túrákat.
          Ebéd (gulyásleves, rizsfelfújt) után még volt idõ egy kis számháborúra, még elénekeltük az Áldásoddal megyünk, megyünk
innen el… kezdetû dalt, majd megérkezett a busz, bepakoltunk, és jöttünk haza. Agárdon még megálltunk egy utolsó fagyizásra.

És ami még kimaradt:
 A táborban Balázs és Csabi gitároztak nekünk, és így sokat énekeltünk (Minden mi éltõl a Dédapámig) sokféle dalt.
NAGYON KÖSZÖNJÜK nekik.
 Persze volt minden este kártyázás, vircsaft, sõt párnacsata is.
 Eszter hozott magnót, így aztán zenehallgatás is volt. És megismertetett minket a musicalek világával.
 Voltunk a faluban fagyizni.
Írtunk képeslapot az otthoniaknak, aztán az esõben inkább nem vittük le feladni, hanem hazavittük.
 A tábort megúsztuk baleset nélkül, Julcsinak volt egy vérzõ bibije, Zsófi megfázott, Zsuzsi pedig valószínûleg egyik nap napszúrást kapott.
 A táborban 8 kullancsot sikerült kiszedni, az utolsó napi számháborúzás közben begyûjtötteket már hazavittük.
  Zsófi és Márti néni fényképezett. Zsófi képeit megtalálhatod a Galéria feliratra kattintva, Márti néniéit a templomban, illetve szeptembertõl a hittanteremben.
Természetesen minden nap volt õrangyalozás, nemcsak az elsõn.

          És végül:
ITT IS SZERETNÉNK MEGKÖSZÖNNI A DIÓSDI KÉPVISELÕTESTÜLETNEK, HOGY 200.000 FT-TAL TÁMOGATTA TÁBORUNKAT!!!!!