Annyira jól sikerült a tábor, hogy kellett egy „repetatábort” is szervezni. Mivel ez volt a 10. hittantábor, ezért kicsit rendhagyó módon a Balatonhoz mentünk. Két hosszú túránk volt, az elsõ Dörgicsébe a romtemplomokhoz és Vászolyba a Szent Jakab-kúthoz vezetett. Elég kalandosan, fáradtan értünk vissza.

A másik egész napos út Tihanyba vezetett. Bár vonattal mentünk Alsóörsig és onnan vissza, így is több, mint 15 km-t gyalogoltunk a melegben. Eljutottunk a Belsõ- és Külsõ-tóhoz, Aranyházhoz, természetesen az apátságba, a Szent Ciprián-forráshoz és a barlanglakásokhoz. Mindkét túrán feladatlapok segítségével gyûjtötték a csapatok az információkat.

Mivel még az Olimpia lázában éltünk, sportversenyek voltak: asztalitenisz, strandröplabda, tollas és természetesen foci. Ezek nagyon népszerûek voltak, a verseny után is ha valakit kerestünk, biztos a röplabdapályán volt.

De nemcsak a testünket, a lelkünket is építettük. Maradtunk a hit témakörben, a nagyokkal a megtérésrõl, kicsikkel a hit tanúiról, az apostolokról beszélgettünk. Métáztunk, szám- és „igeháborúztunk”. Volt gyertyamártás, pólófestés, tojáshéjjal keretet raktunk ki. Nem hiányoztak állandó programjaink: az éneklés, õrangyalozás, vetélkedõk. Volt palacsinta meglepetés, és természetesen, ha már Balaton, akkor fürödtünk, vízi pisztoly csatát rendeztük a strandolók nagy örömére! A tábortûznél most is jelenetet adtak elõ a csoportok a hitrõl olyan szavak segítségével, mint villamos, dédnagymama, opera, rágógumi stb.