Annyira jól sikerült a visegrádi tábor, hogy már hazaérkezésünk után megkérdezték a gyerekek, nem lehetne-e még egy. Így közkívánatra augusztusban „repeta” táborba mentünk. A feltétel az volt, hogy 15 fõ jelentkezzen, de 25-en vettünk részt. A Visegráddal szomszédos Dömösre mentünk, és már elsõ nap bepótoltuk a nagy esõzések miatt elmaradt Rám-szakadék túrát. A Duna-partján, a plébánia épületében szálltunk meg, így rendszeresen lejártunk kacsázni a vízpartra. Szemben, a Duna túlpartján láttuk a remete-barlangokat, ami addig nem hagyott minket nyugodni, míg végül áthajókáztunk, és felkapaszkodtunk belülrõl is megnézni. Sõt, a csapat bátrabbik fele még tovább is ment. Elmentünk megnézni a prépostság romjait, ahol a játszótéren is eltöltöttünk egy kis idõt.

     Természetesen most is volt számháború (sajnos hadisérülttel: Bori ujja sérült le), vetélkedõ, õrangyalozás, kézmûveskedés (a tûnemezelés múltkor olyan népszerû volt, hogy ezzel a technikával kis szütyõt készítettünk, volt papírmerítés, ami elõször ijesztõ volt, de végül is nagyon lelkes lett a csapat és batikolás, ami azért is tetszett a fiúknak, mert nem kellett elõre mintát tervezniük).

     Nagyboldogasszony ünnepén a mi hittanosaink ministráltak és olvastak fel a templomban. Nélkülünk nem lett volna ilyen szép, ünnepélyes a mise, mi pedig örültünk, hogy itt is szolgálhattunk. Olyan is jelentkezett ministrálni, aki Diósdon nem szokott.

     Most is fõztünk gulyást és sütöttünk pogácsát. Erre a táborra is esett születésnap, az ünnepeltet most is tortával köszöntöttük. Volt tábortûz, szalonnasütés. Aki pedig még ettõl sem fáradt el, nappal kártyázott, éjszakánként a másik szoba lakóit díszítette nagyon kreatívan arcfestékkel, körömlakkal.