2003. július 7.

     8 órakor találkoztunk az iskola elõtt, ahonnan különbusszal utaztunk Kétbodonyba.
     A turistaház nagyon szép tiszta. Volt benne egy társalgó,
     - 4 ágyas szoba (nevelõi)
     - 6 ágyas szoba (lányoknak)
     - 5 ágyas szoba (fiúknak)
     - 7 ágyas szoba (egyik üres, másik a fiúké)
     Emeletes és egyszintes ágyak vannak benne, és néhány szekrény. Elég kicsik a szobák, mulatozásra nem marad hely, de alvásra elég.
     Elõször "ismerkedtünk". A csoport nagy része ismerte egymást, 9-en tavaly is voltak hittantáborban. A szerint, hogy melyik évszakban születtünk, 4 csoportba oszlottunk. 3 olyan tulajdonságot kerestünk, ami
     - a csoport minden tagjára jellemzõ,
     - 2 tagjára jellemzõ,
     - 1 tagjára jellemzõ,
     - a csoport egyik tagjára sem jellemzõ.
     Ezeket a gyûjteményeket azután a csapatok felolvasták egymásnak.
     Másfél óra szabadidõnk volt elhelyezkedésre, evésre, játékra. Utána gyertyát készítettünk, amit a hét folyamán imádkozáshoz meggyújtottunk. Ehhez a gyertyát viaszlapokból kivágott mintákkal, fényes viaszcsíkokkal, viasztollal tetszés szerint díszítette magának mindenki. Volt, aki hamar összecsapta, hogy mehessen játszani, de nagyon szép darabok is készültek.
Tájház     Takarítás és rendrakás után Marika néni megmutatta nekünk a falut, a régi "200 éves" palóc
kontyos házakat. Megismertette velünk a község történetét (szlovák nyelvû palócok laktak itt, 100 éve
egyesült a 2 Bodony: Alsó és Felsõ, így lett Kétbodony.) A Tájházban betekintést nyertünk a régi palócok
életébe, megismertünk régi használati tárgyakat, és olyan szavakat, mint bliszk, Tranovciusz stb.
Megnéztük régi korok emlékeit, a kuruc csaták és a világháborúkban elhunyt hõsök emlékmûveit.
Evangélikus templom     Az evangélikus templomban megtudtunk néhány dolgot, amiben közös, és amiben különbözik
a vallásunk. Marika néni elõször fenntartásokkal engedett be a templomba, de amikor elárultam, hogy
hittanosok vagyunk, akkor élvezte, hogy kérdezhet Ábrahámról, a Tízparancsolatról, mi mindent
tudunk.
     Vacsora (gulyásleve, fánk) után vetélkedõt rendeztünk, amibõl kiderült, ki mit jegyzett meg
az elhangzottakból. 5 témakörben kérhettek kérdést a kisorsolt csapatok. Mindenki nyert egy sapkát.
     Újabb játék után közös ima zárta a napot , amit Vera, Zsófi és Eszter tartott (könyörgés,
Bibliarészlet, ének).


Július 8.

     Reggeli után Teri néni hímezni tanított minket. A lányok kis zsebkendõre virágokat mintáztak, amit aztán - ahogy régen - a tábor ideje alatt derekunkhoz betûzve hordtunk. A fiúk keresztszemes könyvjelzõt készítettek kétbodonyi motívummal, betûkkel. Akik nem fejezték be, egész nap bíbelõdtek vele, elõadás közben is hímeztek.
     Ebéd (zöldségleve, csirkepörkölt, tészta, nápolyi) után volt egy kis szabadidõ, de a nap egyre nehezebbé vált.
     3 órakor Teri néni (egy másik) díjnyertes mesélõ szórakoztatott minket. Kettõ õsi népmesét ismertünk meg (egyik sárkányos, a másik az állatok nyelvén beszélõ emberrõl szólt), egy vidám mese pedig arról szólt, hogy tanította meg dolgozni lusta feleségét az ifjú férj, aki a víztõl rúgott be. Az utolsó egy Mátyás király történet volt. Próbálta a gyerekeket is rávenni a mesélésre, de õk szégyenlõsek voltak, csak azt mondták el, õk hogy ismerik ugyanezeket a meséket. Péter mondott egy mesét Gergely juhász kanaláról.
     Utána a kicsik játszottak, a nagyokkal megbeszéltünk néhány archaikus elemet, ami elõfordult.
     A mozgás kedvéért a sportpályán vetélkedõt rendeztünk:
     - eldugott halacskák megkeresése,
     - vízhordás kanállal,
     - ugyanez váltással,
     - vízhordás üvegbe töltéssel,
     - pingponglabda hátraadása kanállal,
     - pingponglabda-vitel két gyereknek homlok illetve popó között.
     Vacsora (hideg és nagy sikerû ringlószilva) után Juli néni mesélt a népi hagyományokról. Kis játék után õrangyaloztunk, Csabi, Andris és Péter tartotta az esti imát.

Július 9.

Rákóczi fája     Ezen a reggelen is Bence ébresztett trombitaszóval. Reggeli után "elsétáltunk"
Romhányba. Megnéztük azt a mogyorófát, amelyet a legenda Rákóczitól származtat,
mi szerint az 1710-es csata elõtt egy vesszõt szúrt le. A botanikusok is ennyi idõsre
becsülik a fát. Árnyékában játszottunk is: Elnök, titkárt és Medvevadászatot. Állítólag
1200 m-re volt a fa tõlünk, és így is indultunk neki az útnak, a valósában azonban talán
a 2 helységnévtábla van ennyire egymástól, a túra sokkal hosszabb és fárasztóbb volt.
     Innen a falu felé vettük az utunkat. Útközben láttunk egy leégett, valószínûleg
villámsújtotta fát.
     A faluba érve néhányan feltöltötték magukat innivalóval és kalóriával, majd
elvándoroltunk az emlékmûhöz, ami a Rákóczi csata emlékét õrzi. Tetején Turul-madár
látható, a család címerállata. Megtudtuk, hogy svédek és lengyelek is segítettek a csatában. A faluban a Cserepes Vendéglõben ettünk (krumplileves, zöldborsós brassói), majd visszasétáltunk a faluba.
     Délután Teri nénivel régi játékokat készítettünk. A fiúk kukoricaszárból, raffiából lovat (inkább zsiráfot), sünit, házat készítettek, a lányok varrtak népviseletes babát.
     Este Dávid, Dani, Fanni tartotta az imát, melynek keretében lapot adtunk körbe, megkezdett mondatokkal mindenki leírhatta véleményét a többiekrõl. Új dalokat is tanultunk.

Júlus 10.

     Ellátogattunk az állatkertbe, ahol 22 állatfaj található. Utána kocsikáztunk a környéken (még Vera is felült).
Pál Pista bácsi     Ebéd (palócgulyás, grízes tészta) után eljött hozzánk Pál Pista bácsi, az egyetlen élõ dudás (bár most
már több, mint 50 tanítványa van). Énekelt, furulyázott és dudált nekünk, és mesélt életébõl. Utána Bence is
megmutatta trombita- és furulyatudományát. (Pista bácsi eljátszotta a Boldogasszony anyánkat is, majd
együtt elénekeltük.)
     Mai vetélkedõnkön volt totó, fel kellett sorolni, milyen állatokat láttunk, és volt Activity. (Szavai
szintén az elmúlt napok élményeibõl voltak.)
     Vacsora (krumlifõzelék és fasírt) után fagyiztunk.
     Az imát Orsi, Pali és Bence tartotta. Esti fárasztásul elmentünk sétálni a horgásztóhoz, ahol denevért
is láttunk. Kifelé jövet zárva volt a kapu, ezért még egy hegyet is meg kellett kerülnünk. Szilvi felfedte, hogy
hogy a Simahegynek nincs is szelleme. Láttuk a világító keresztet is.


Július 11.

     Reggeli után útra keltünk Kisecsetbe. Igaz, útközben eltévedtünk, de végül is "telefonos segítséggel" eljutottunk ebbe a pici kis gyöngyszembe. Szerencsére a templomban éppen virágrendezés volt, így bejutottunk. Énekeltünk, hûsöltünk és imádkoztunk a helybéli néni örömére.
     Visszafelé kerültünk a tó felé, hogy nappal is lássuk. Kár volt! Megláttuk, milyen zöld és koszos a teteje.
     Láttunk útközben aratást. A kimelegedés ellen vízicsatával védekeztünk. A maradék ivóvizet (+ újabb vételezést) locsoltuk egymásra.
     Ebéd (gyümölcsleves, sajttal töltött pulykamell) után volt egy kis pihenõ, majd visszamentünk a Tájházba, ahol két helybeli megmutatta a szövés-fonás fortélyait. Utána házi sütit vettünk (+ fagyit, de ezt már nem tõlük).
     Vacsora (hideg) után ma is vetélkedõ volt. Nyeremény: frutti. Este Niki, Ádám és Peti vezette az imát.

Július 12.

     Összepakolás után végre sor került a számháborúra (túra közben nem találtunk alkalmas helyet). Utána körbeültünk, énekeltünk. Mindenki elmondta a véleményét a táborról. Hiányként említették a tábortüzet a végén, és hogy túl rövid volt. Többeknek tetszettek a programok, a vetélkedõk. Értékeltük a tábort. A halgyûjtési versenyben fölényesen nyert Dávid. A többi helyezésen holtverseny volt, így mindenki az elsõ 5 helyen végzett.
     Búcsúebédünk csontleves, zöldborsós hús volt. Megköszöntük Julikáéknak is a segítséget. A fiúk fociztak, amíg nem jött a busz. Addigra már az esõ is el kezdett esni, siratta, hogy vége a tábornak, és haza kell mennünk.

További képek a Galériában!