Július 7-13. között volt a hittantábor Óbányán az Öregmalom Turistaházban. 18 tanuló, 2 kísérõ, 2 apróság utazott idén.

7-én 8 órakor találkoztunk a rendõrség elõtt, onnan mentünk külön busszal. Már útközben sorsoltunk õrangyalt, illetve mindenki megkapta a füzetét, ami egész hétre információkat és feladatokat tartalmazott.Miután elhelyezkedtünk és ettünk, hagyomány szerint elkészítettük gyertyánkat. Idén mártogatással, csavarással készültek, amit még lehetett növényekkel díszíteni.

 

 

     Szállásunkon hamar kiderült, hogy a víznek iszonyú rossz íze van, de szerencsére nem messze volt egy forrás, ahonnan egész héten hordtuk a vizet.
     Vacsora (hagymaleves, pörkölt, tarhonya, prit. paprika) után ismerkedõ játék volt. 3 fõs csapatokban kellett olyan tulajdonságokat keresni, ami mindhárom, 2, csak 1, illetve 1 emberre sem jellemzõ. Utána õrangyaloztunk, imádkoztunk.
Másnap reggel 1 7-kor volt ébresztõ, hogy elérjük a buszt – nem értük el! Kiderült, hogy itt nem egészen menetrend szerint közlekednek. Így aztán reggeli után (kalács, lekvár) gyalog elsétáltunk Mecseknádasdra (kicsit szemergett az esõ 1-2 percig, de legalább nem volt meleg). Útközben az elsõk vaddisznót is láttak. Busszal elmentünk Pécsváradra (ahol gyorsan vettünk vizet, már csak a palack miatt is), majd felsétáltunk a várhoz. Innen indult rövidke (kb. 20 km-es) túránk, mely során felkapaszkodtunk a Zengõre (egyesek a kilátóra is, pedig ki volt írva, hogy tilos!), elmentünk az Etelka-forráshoz, ahol vízzel feltöltöttük a palackokat, itt, a Réka-kunyhónál elõször rossz irányba indultunk, de hamar kiderült. Útközben a csoport között egy õzcsalád is átfutott, elõször a mama a kicsivel, majd pár másodperc múlva a papa.

Kisújszállást érintve (ahol már láttuk, hogy nem érünk vissza vacsorára, de térerõ nem volt, így nem tudtunk szólni) bekanyarodtunk a fokozottan védett területre, ahol hamar letévedtünk a turistaútról. Így csak néhányan vették észre a ferde vízesést. Egy nagyon meredek, köves patakmederben ereszkedtünk vissza a kijelölt ösvényre. Dóriért nagyon aggódtunk, aki hátán vitte közben Benit, de mindenki szerencsésen leért. A csepegõ sziklánál vártuk be egymást, amit aztán szintén nem sokáig csodáltunk az átélt izgalmak és a fáradtság miatt. Így meg sem kóstoltuk.

     A vacsora (paradicsomleves, rakott krumpli, káposztasaláta) után már nem volt energiánk vetélkedõzni, csak a ima és õrangyalozás volt. Aztán a gyerekcsapat takarodóra persze felélénkült.
     A harmadik napon pihentünk. Reggeli (zsömle, párizsi, sajt, lekvár) után kézmûveskedtünk. A csoport egyik része pólót festett (ecsettel vagy sprével), másik része kiöntött gipszórát festett meg.

Ebédre magunk fõztünk: gulyásleves volt és daramorzsa.
     Csendes pihenõ után vetélkedõ volt: kvíz és most mutasd meg. Énekeltünk, társasjátékoztunk (Monopoly és kártya). Vacsora (pizza) után pedig a szokásos õrangyalozás, ima, ének következett.

 

A negyedik napon újra korán volt az ébresztõ. Most biztos, ami biztos alapon a buszmegállóban reggeliztünk (kakaós csiga, túrós batyu), így elértük a buszt, amivel (átszállással) Pécsre mentünk. Itt megnéztük Jakováli Hasszán Pasa dzsámiját, felmentünk a Barbakánba megnézni a kilátást, kicsit játszottunk a forgó ajtóval, kipróbáltuk a dzsumbázást, de a köves lejtõn nem jött be. Elmentünk a székesegyházba (ahol mivel nem fizettünk, csak imádkozhattunk néhány percet). Megnéztük Gázi Kászim Pasa dzsámiját, ahol viszont nagyon korrekt idegenvezetést kaptunk. A déli harangszókor megcsodáltuk egyedülálló liftes harangjait. A Mc Donald’s-ban ebédeltünk, majd elmentünk a zsinagógába (l. kippás képek). Az Árkád üzletházban volt egy kis szabadidõ, majd 4 órakor indult vissza a buszunk Óbányára.

     Vacsora (zöldséges rizsleves, bolognai spagetti) után vetélkedõ volt az aznap látottakból: 6 témakörben 6 kérdésbõl választhattak a csapatok. Este természetesen õrangyaloztunk, imádkoztunk.
     Pénteken reggeli (bundás kenyér) után kézmûveskedtünk. Cseréltek a csapatok, és megcsinálták a póló illetve az órát. Ebédre ismét mi fõztünk (paprikás krumpli). Délután rövid túra volt: a buszossal sikerült megbeszélni, elvitt félúton a Réka-várhoz. Sajnos a meredek kaptatón nekünk kellett felmenni. Fent számháborúztunk (1:1), majd visszamentünk a szállásra (Márti néni ekkor is potyázott: jött a vacsorás autó, és azzal ment fel). Krumplileves és nagy sikerû grízes tészta volt. Este pedig a szokásos õrangyalozás, ima.
Szombaton délelõtt (reggelire zsömle, szalámi, kolbász, sajt, lekvár volt) kézmûveskedtünk: konzervdobozból mécsest készítettünk, illetve az órákat befejeztük, a mutatókat felszereltük. Délután készülõdés volt az esti elõadásra, majd lesétáltunk a tájházba, ahol az üvegfúvással, fazekassággal és a falu történetével ismerkedtünk (ja és persze a kraxnival). Utána átsétáltunk a templomba, ahol egybõl teltház lett. Némi német szöveggel, énekkel volt megspékelve a liturgia. (Na az énekrõl inkább ne beszéljünk!)

 

     Este szalonnát sütöttünk, jelenetek voltak, amik kötõdtek valamelyik nem keresztény valláshoz (nándorfehérvári diadal, focimeccs, ökomenikus találkozó, Mohamed élete). Párosával kérdésekre kellett válaszolni. Be kellett adni a füzeteket. Mire mindezzel kész voltunk, éjfél felé járt. Még így is néhányan sérelmezték, hogy „már” fürödni kell menni.
     Utolsó nap pakolászás és rendrakás után táborzárás, értékelés, oklevelek, jelvények kiosztása volt.

1.Lászlóffy Barnabás
2.Lászlóffy Péter
3.Bereznai Zsófi és Lászlóffy András
     Majd a szokásos papír ment körbe, amelyre egymásról leírtuk véleményünket. Mecseknádasdon ebédeltünk (húsleves, rántott szelet, hasábburgonya), majd néhány busz és vonat segítségével hazajöttünk.
     A tábor során 4 kullanccsal találkoztunk (Álmosban 2, Zsófiban és Villõben 1-1 volt), utólag még Laciban találtak otthon egyet, de vele (sajnos) mi nem találkozhattunk.

KÖSZÖNJÜK A DIÓSDI KÉPVISELÕ TESTÜLETNEK, HOGY IDÉN 300.000 FT-TAL TÁMOGATTÁK TÁBORUNKAT!!!