2014. június 29-én 36-an indultunk Somoskőújfalura hittantáborba. Külön busszal mentünk.

A tábor újdonsága volt, hogy csapatokba osztva, ifisek vezetésével szerveződtek a gyerekek. Elnevezték magukat, és a közös felügyeleten kívül, vetélkedőkön is dolgoztak együtt. A tábor vége felé volt egy olyan vetélkedő is, ahol arról kellett bizonyságot adni, mennyire ismerték meg egymást.

Első nap a környékkel ismerkedtünk, illetve hagyományosan elkészítettük a gyertyánkat. Idén üveg halacskába öntöttünk viaszt, utána üvegfestékkel díszítettünk. Fociztunk és métáztunk a focipályán. Tortával és énekkel köszöntöttük Andrást, akinek születésnapja és Pétert, akinek névnapja volt.

Második nap délelőtt lelkigyakorlat volt. Az ifisek előre felkészültek egy-egy bibliai hegyből, amivel megismertették saját csapatukat. Ők aztán keveredtek a többi csoporttal, és mindenki bemutatta a „saját” hegyét. Így ennek a fordulónak a végére mindenki tudott valamit az Ararátról, Sionról, Sínai-hegyről, Olajfák-hegyéről és a Kármelről (kivéve az ifiseket). Ez után a csapatok egymás ellen vetélkedtek.

Ezen a napon pólót batikoltunk (gyönyörűek lettek), és kétféle technikával lehetett bőrpántból karkötőt készíteni (4-es gömbölyű fonás és makramézás). Utóbbit lehetett még a hét további részében folytatni. Az Álompapír felajánlásából kaptunk sok-sok gumit (és tetoválást), amiből szintén készítettek a lányok karkötőket, és szívesen osztogatták azoknak (is), akiknek őrangyaluk voltak.

Este túrára mentünk, ahol szentjánosbogarat simogattunk, bátorságpróba volt az alagútban.

Kedden délelőtt táncház volt, ahol két csoportban (kisebbek és nagyobbak) ismerkedtünk a somogyi és erdélyi dalokkal, táncokkal, a kisebbek játékokat is tanultak. Eközben a másik fele sípot faragott. Délután számháborúztunk.

Szerdán elindultunk a Salgó várhoz, de végül a Somosi várat néztük meg. Nagyon meleg volt, és nagyon meredeken kellett felmennünk. Megpihentünk kicsit a Petőfi kunyhónál, ahol valamikor a költő is megpihent. A vár már Szlovákia területén áll. Utána lesétáltunk a bazaltömléshez és a vadasparkba is, ahol kis vaddisznókat is láttunk. Délután természetesen vetélkedő volt a látottakból.

Csütörtökön végre volt reggeli gitáros ébresztő! A nap is ilyen vidáman folytatódott, a művelődési házban játszottunk fogó, koncentrációs, és energetizáló játékokat. Ebéd után elmentünk már tényleg a Somosi várhoz. Odafelé busszal. Ehhez a várhoz még meredekebb út vezetett fel. Visszafelé egy hosszú túrát tettünk meg az erdőben. Nagyon jól bírta a csapat a meleg ellenére, csak akkor álltunk meg, amikor muszáj volt.

Pénteken délelőtt métáztunk, számháborúztunk, majd ügyességi vetélkedő volt (szökdelés vízzel a szájban, vízibomba elkapása). Természetesen vízibomba csatába torkollott a vetélkedés. Ebéd után jeleneteket adtak elő csapatok, amelyeknek utolsó mondata volt előre megadva (mindegyik a heggyel kapcsolatos volt). Befejeztük az ügyességi vetélkedőt (hal- illetve teknősbéka-tekerés). Este szalonnasütés volt a közeli kocsma udvarán, ahol énekelgettünk is. Egy újfajta szalonnasütést ismertünk meg.

Szombaton szokásos táborzáró programjaink voltak. Mi tetszett a táborban és mi nem. A sok sport, túrázás, kézműveskedés tetszett általában, nem tetszett, hogy nem volt udvar, a hét elején ott voltak még a munkások (bár maximálisan igyekeztek alkalmazkodni) és néhány kislánynak a szalonnasütéskor az utcán zajlódó események (persze azoknak, akik ezzel foglalkoztak, nem velünk énekeltek, sütögettek). Megírtuk egymásnak örömeinket, amiket közösen éltünk át. A táborban idén Enikő gyűjtötte a legtöbb halacskát! Ebédnél köszöntöttük a névnapjukat ünneplő Emeséket és Sacit. Busszal jöttünk haza.