2009. június 28. és július 4. között voltunk Visegrádon a Turistaházban táborban. 22-en mentünk és 19-en jöttünk haza (nem elvesztek a többiek, hanem hamarabb haza kellett jönniük, mert más táborba, nyaralni mentek).
     Elsõ nap elhelyezkedtünk, rövid eligazítás után már vacsoráztunk. A Piknik Fogadóból hoztunk bolognai spagettit. Idén megtörtük a hagyományt, nem maradt idõnk a gyertya elkészítésére, ugyanis este felsétáltunk a Salamon-toronyba, a Sibrik-dombra, majd lementünk a Dunához megnézni az áradást.
     Másnap elindultunk várost nézni, de nem az lett belõle. Eredetileg a sziklakápolnához mentünk fel, de ha már ott voltunk, felmentünk a fellegvárba is. Kis shoppingolás után leereszkedtünk egy kelkáposztafõzelékre, majd „elsétáltunk” az Ördögmalom-vízeséshez és a Magda-forráshoz. Itt láttuk utoljára Álmos napszemüvegét. Mire a fûvészkerthez értünk, már nagyon dörgött, ezért sietõsre vettük az iramot, így másztunk fel a csúszós, agyagos ösvényen. A 2 hegyet megkerülve visszaértünk Visegrádra, ahol fáradalmainkat a fagyizóban pihentük ki. Este virslit ettük, de ennek is megvolt a romantikája, hiszen a konyhánkban nem volt semmiféle fõzõalkalmatosság, így jobb híján bográcsban fõztük meg a virslit.
     Kedden kellett volna elmennünk a Rám-szakadékba, Dobogókõre, de az idõjárás miatt ez elmaradt. Helyette kézmûveskedtünk: a hagyományos pólófestés mellett idén megismerkedtünk a tûnemezeléssel (mintegy 30 tû bánta). Ebédre gyümölcsleves volt és rántott hús hasábburgonyával. Délután folytattuk a kézmûveskedést, kártyáztunk, monopolyztunk, vetélkedõ volt (6 témakör 6 kérdés). Este a pizzériában vacsoráztunk. Sötétedés után bátorságpróba volt: Csabi részegként, Péter vaddisznóként, Laci ijesztõ hangokkal, Barnabás seprûvel, ronggyal, András labdadobálással ijesztgette a többieket. Pisti, Gábor, Bori többször visszafutott, hogy bátorságot merítsen, ezzel alaposan megijesztve a kisebbeket is, de végül is mindenki összeszedte magát, és végigment az akadályokon.
     Szerdán mi fõztünk (már ez is hagyományos). A gulyás elfogyott az utolsó cseppig. Délután a Királyi Palotában könyvecskét kötöttünk, majd egy rövid sétát tettünk a palotában. Vacsorára folytattuk a fõzést, túrós tésztával. További nehézségekbe ütköztünk, hiszen nem volt szûrõnk sem, de megoldottuk egy vászonszatyorral (l. Galéria). Közben megjött Laci anyukája, aki hozott nekünk egy láda barackot, de cserébe elvitte Lacit. Este Villõt is elvitték, az õ anyukája cserébe nemezelõ tût hozott.
     Csütörtökön nemezeltünk (gyorsan eltörtük az új tûket) és üveget festettünk. Ebédre bableves volt és palacsinta. Az aggodalmakkal ellentétben elég volt a palacsinta is, sõt vacsorára is maradt. Csendes pihenõ után megérkezett Balázs apukája, akit elcsábítottunk számháborúzni. Õ pedig a pici lányokat vitte el a Salamon-toronyba bemutatóra. Este activityztünk. (Éjjel néhányan Pistinek szereztek meglepetést…)
     Pénteken a reggeli kis esõ után elmentünk hajókázni. A vízrõl is meglestük szállásunkat és persze a fellegvárat, Salamon-tornyot… Csaknem a Szentendrei-szigetig lementünk, visszafelé pedig a nagymarosi árvizet nézhettük meg. Ez után egy gyors vetélkedõ volt, a csapatoknak minél rövidebb idõ alatt információkat kellett gyûjteni a városról. Lent ebédeltünk a fogadóban (borsóleves, sült csirkecomb, vegyes köret). Délután megint csendes pihenõ után számháború volt. Kicsit módosítottuk a szabályokat, Márti néni dugta el a zászlót, és az a csapat nyert, amelyik hamarabb le tudta hozni. Közben eleredt az esõ, a kicsi és nagylányok lementek a szállásra, mi pedig folytattuk az esõben a játékot. Viszont sajnos a szalonnasütést, tábortüzet is elmosta az esõ, ezért a pizzériából hoztunk pizzát, és azt ettük vacsorára. Este még 3x3 kérdés volt a mai napról, Szt. Pálról és Visegrádról. Éjjel néhányan még a füzetüket töltögették, hogy minél több halacskát szerezzenek.
     Szombaton pakolás után a szokásos táborzáró programok következtek (véleménylap, mi tetszett – mi nem), majd lesétáltunk ebédelni (paradicsomleves, rántott sajt). Még egy utolsó fagyizás után visszasétáltunk a szállásra, ahol már vártak a szülõk. Kicsit nehezítette az elutazást, hogy közben bicikliverseny volt, és lezárták az utcánkat – hiába Visegrád is visszatartott minket.
     A halgyûjtés eredménye: